Kis kép, nagy hibák
Mar 30, 2024
Elkészül a fotó és az első visszanézéskor már készül is a hibalista:
- Csúnya a fogam
- Le van nőve a hajam
- Mélyek a szemem körüli ráncok
- Nagy a hasam
- Alig aludtam az éjjel
- Kijött egy pattanás
- Híztam 3 kilot
- Ugatott a kutya
Az a helyzet, hogy önmagunkkal kapcsolatban rendkívül kritikusak vagyunk. Azonnal villog a szemünk előtt a "sok hiba" és csak azokat lessük egyfolytában. A jókra oda sem figyelünk. Minden apró kis részletet felnagyítunk és szugerálunk a fotókon.
Pedig az igazság az, hogy mindezt mások nem látják.
Egyrészt azért, mert számukra ez "csak" egy kép. Ránéz és azonnal eldönti tetszik-e neki vagy sem.
Az impulzus az, ami vezérli és nem a hibák. Persze, ha nem egy gonosz emberről beszélünk, aki csak kritizálni jött. De ő meg hadd csámcsogjon, ha ez okozza számára a boldogságát. Nem lehet túl jó élete... No, de visszatérve a hibákra.
Azt, hogy nem aludtál jól az éjjel, ugatott a kutya, nem voltál 8 hete fodrásznál nem zavar másokat, csak téged. Az idegen csak akkor fogja mindezeket észrevenni, ha tényleg látni akarja.
Másrészt az érzések, emlékek benned élnek.
A másik nem látja a gondolataidat, napjaidat. Nem érzi azt, amit te. Így azt sem tudja, min mész keresztül, mennyire jó vagy rossz az életed.
Természetesen vannak kivételek, amikor minden kiül az ember arcára, a fájdalom, a bánat, de ilyen állapotban ritkán készítünk szelfit. Ha meg elkészül, annak úgyis az a célja, hogy látszódjon.
Szóval, mielőtt mikroszkóp alá helyeznéd az arcodat, a testedet és atomjaira szeded őket, előtte érdemes ránézni a "nagy képre". A big picture-re, ahogy az angol mondja.
Egy mondatot jegyezz meg:
Ne szedd szét magad centiről-centire, hidd el, nem éri meg!
